SMR: Hogyan született meg ez a döntés?
Tamás: 2014 elején megszűnt a munkám, ezért a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy mivel neki van munkahelye, egyszerűbb ha „cserélünk”, s én leszek majd a gyerekkel napközben. Először együtt voltunk otthon, majd néhány hónapja napközben egyedül maradtam a gyerekekkel.
Aggodalom, megszokás
SMR: Hogyan készültetek erre a felállásra? Nem aggódtál eleinte, hogy a férjed lesz egész nap a gyerekekkel?
Virág: Ha a gyerekeinkről van szó, persze, mindig aggódunk, csak ezt előttük leplezni kell. Szerencsére volt rá idő, hogy átszokjunk, mert a férjem már pár hónapja otthon volt, így adódott három hónapunk, hogy a kisebbiket bölcsibe szoktassuk, valamint a gyerekek jobban összeszokjanak az apukájukkal is, aki addig reggeltől estig dolgozott… Most azt látjuk a gyerekeken, hogy volt idejük alkalmazkodni az új helyzetet, nincs vele gondjuk.
„Nagyon hiányoznak”
SMR: Hogyan érint érzelmileg, hogy nem te vagy velük?
Virág: Rosszul! Legfőképp, mert nagyon hiányoznak nekem is. Az már csak a ráadás, hogy szerintem egy kisgyerek akkor kiegyensúlyozott, ha minden nap jut rá idő, hogy érdemben foglalkozzunk vele. Nagyon igénylik a törődést, és hogy választ kapjanak a nap folyamán felmerült kérdéseikre. Nagyon fontos, hogy ne csak fizikailag legyünk jelen, hanem érezzék, hogy abban az időben, amit velük töltünk, tényleg rájuk figyelünk.
Új szerep, beilleszkedés
SMR: Könnyű volt beleilleszkedni ebbe az új szerepbe?
Tamás: Igen, könnyű volt; az előző években sokat dolgoztam, sok esetben csak este hat-hét óra után értem haza a munkából, s kevés időt tölthettem a családdal együtt. Igazi felüdülés a mostani helyzet, a gyermekeimhez is közelebb kerültem az elmúlt hetekben, hónapokban.
A környezet
SMR: Hogyan reagált a környezetetek a döntésetekre?
Virág: Először csodálkoztak, de mióta látták a férjemet a gyerekekkel a játszótéren, az óvodában, az utcán, már több ismerősünk mondta, hogy le a kalappal előtte, mert nagyon gondos apuka. Az a helyzet, hogy amióta belejött, élvezi is nagyon. Hozzám hasonlóan erőt kell majd vennie magán, hogy visszamenjen dolgozni.
Apa otthon
SMR: Hogyan telik egy napod?
Tamás: Napi rutin a házi munkák átvétele, a főzés, a takarítás, ahogyan az is, hogy a gyerekeket elhozom a bölcsödéből, az óvodából. Majd ezt követően hasznosan, játékosan eltöltjük az időt az anyukájuk érkezéséig. Jelenleg bölcsődei, óvodai szünet van, így most fontos a programok tervezése, hogy az egész napot kellemesen töltsük. A nagyobb gyerekem igényli, szeretné mindig tudni előre – néha több nappal előre is –, hogy mi lesz a következő napi elfoglaltságunk.
Nehézségek
SMR: Milyen nehézségekkel találkozol otthon élő apukaként a mindennapokban?
Tamás: Lassan haladok a főzéssel. Kijöttem a gyakorlatból, bár korábban volt ebben tapasztalatom. Sok időmet elveszi. Azok közé a férfiak közé tartozom, akik leginkább egy dologra tudnak koncentrálni, ilyenkor a gyermekekre nem tudok kellően figyelni…
Közelebb kerülnek az apák a gyerekükhöz
SMR: Mit mondanál a többi apáknak, miért éri meg otthon lenni férfiként a gyerekekkel?
Tamás: Az együtt eltöltött idő közelebb hozza az apához a gyerekeket, így ők máshogyan tekintenek ránk!
Átmeneti megoldás
SMR: Miért éri meg ez a felállás?
Virág: Átmeneti megoldásnak szántuk, a férjem negyven feletti, megszakadt a munkaviszonya, sajnos olyan a munkaerőpiac, hogy tisztában vagyunk vele, nem fog egyik napról a másikra munkát találni. Ennyi idősen már a születési év miatt félredobják az ember önéletrajzát… Nem hagynánk a gyerekeinket idegenre, ezt megbeszéltük, csak anya, apa és a nagyszülők jöhetnek számításba. A nagyszülőknek pedig a mindennapi felügyelet, ha például mindketten dolgoznánk, azért fárasztó lenne. Így ez jó megoldásnak tűnt, a gyerekek élvezik is. A kislányunk olyan keveset volt az apukájával korábban, hogy most legalább bepótolják az elmaradást. Úgy gondoljuk, többet ér a velük eltöltött idő, törődés, mint az, hogy mennyit keresünk ez alatt a pár év alatt. Persze, tudom, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy így is kijövünk anyagilag.
Forrás: men.hu
