Tabu: Apai depresszió

• Tudatos Babavárók Szülők
• 2014. május 29. csütörtök

A szülés utáni depresszió már-már közhelyszerű témája minden médiumnak.Persze, beszélni kell erről, de szerintem többnyire kissé egyoldalúan közelítik meg a témát, az Anyát helyezve a középpontba.

És ki beszél az Apákról? Őket is utolérheti ez a depresszió, és éppen a Tabuságából kifolyólag, őket talán súlyosabban  is érinti, mivel:

• nem mernek beszélni róla, mert ha valami nincs napirenden, akkor azt már nem normálisnak érzik;
• nincs kivel megbeszélniük, mert aki már megtapasztalta ezt, az Tabuként kezeli, és nem beszél róla; aki még nem hallott erről, az meg kineveti őket;

Apa leszel? Úgy gondolod, hogy mindent elmondtak Neked előre?

Végre megtaláltad álmaid azon nőjét, akit el tudsz képzelni a gyermekeid Anyjaként. Elértél abba a korba, amikor már nem az élvezetek hajszolása nyújtja a legnagyobb örömet a számodra, hanem az, hogy a több kg-t hízott kedvesed duzzadt lábait masszírohasd abban a tudatban, hogy ez az icurka-picurka magzatodnak is jólesik.

Elképzeled ahogyan pár év múlva a fiaddal szurkolsz egy focimeccsen, vagy ahogyan a lányodat először viszed el a bálba.

Senki nem figyelmeztet, hogy a valóságban mi vár Rád az elkövetkező időszakban:

• Legalább hat hétig nem élhetsz házaséletet (nem is beszélve a terhesség utolsó pár hetéről…). Az Anyuka túlságosan kimerült lesz, ráadásul a hormonok sem a te barátaid e téren. Lehet, hogy jómagad is annyira kimerült leszel, hogy könnyedén beletörődsz majd ebbe. És így jársz jobban, mert ha még az Anyuka szülés utáni depressziója, a saját, megváltozott testéhez való negatív viszonyulása is közbejön, akkor ez a hat hét hónapokká fajulhat.
• Egy gyerek egyesíti a családot – szokták mondani. Nagyon is! De azzal nem minden férfi tud azonnal azonosulni, hogy a 8-10 órás munkája után hazamenve nem ülhet le a kedvenc könyvével egy kávé és szerető párja mellé, hanem ruhákat fog hajtogatni (vagy mosni), az esti hírek helyett fürdetni fog, éjjel nem szexuális játékra fog felébredni, hanem a gyereksírásra, és nem egy pohár borocskáért fog kimenni a konyhába, hanem ételt/italt készíteni a trónörökös számára.
• A pároddal történő egyik fontos társalgási téma a gyermeked melléktermékének az állaga, színe, szaga lesz.
• A ruháid többségének babaillata, rosszabb esetben bukás-szaga lesz.
• Az imádott feleséged vonalai körülbelül 4 hónap múlva fognak újra hasonlítani ahhoz a formához, ami az első randitokon úgy felcsigázott. A melltartó mérete az elején ugyan két méretet nő, de aztán hármat csökken.
• Az egyedülálló barátaid lassan-lassan lemorzsolódnak. A délutáni építőjátékozás, párnacsaták, Vuk-nézés a felnőtt férfiakat valahogyan nem vonzzák. A jó hír az, hogy estére annyira fáradt leszel, hogy hiányozni sem fog az esti sörözés, vagy az éjszakai kimaradás.

És ezek a születést követő viccesebb dolgok közé tartoznak.

A szomorú az, hogy az Apákat is utolérheti a depresszió. Néha sokkal súlyosabb formában, mint az Anyukákat, ugyanis a szülés utáni (posztnatális) depresszió mindenki által elfogadott jelenség, a csapból is ez folyik a baba-mama fórumokon, de az Apákat érintő válságról senki, vagy csak kevesen beszélnek.

Először röviden tekintsük át, hogy melyek a szülés utáni depresszió jelei az Anyánál:

• az Anyuka a szülést követően ok nélkül, mindenen sír;
• szeszélyessé válik;
• megmagyarázhatatlan félelmet érez;
• rendszertelenül eszik/alszik;
• a gyermekről való gondoskodást passzívan, kötelességszerűen végzi;
• nem érez feltétel nélküli szeretetet a gyermek iránt;
• úgy érzi, hogy semmit nem csinál jól, és nem jó Anya;
• az anyai ösztönök nem törnek felszínre.

Az Apai depresszió nem a születést követő kezdeti időszakra a jellemző, hanem a 3-6 hónap* körül kezd manifesztálódni, és a posztnatális depresszióhoz hasonló tüneteket produkál:

• egzisztenciális és más meg nem magyarázható félelemérzet;
• nyugtalanság;
• szomorúság a megváltozott helyzet miatt;
• agresszivítás;
• konfliktusba kerülés családon belül és kívül;
• káros szenvedélybe való menekülés;
• vérnyomás ingadozás;
• mellkasi fájdalmak, légzési nehézségek;
• kétségbeesés, reménytelenség érzése gyötri;
• álmatlanság;
• nem tud kötődni a gyermekhez.

Az Apukák eme érintettsége azért kerül korlátozottabban napvilágra, mert ciki róla beszélniük valakinek, és önmaguk előtt is azzal takaróznak, hogy mindez a kialvatlanság, a megváltozott, szokatlan körülményeknek tudható be.

A családtervezés és a terhesség alatt elképzelt idealizált családi képet csak kevesen tudják megvalósítani. Ebből adódóan olyan gondolatok gyötörhetik az Apukákat, hogy nem tud felemelkedni erre a szintre, hogy nem tud jó Apává válni. Nem fogja tudni megvédeni a családját, nem fog tudni mindent megteremteni a gyermeke számára. Az is zavarja, ha túl sokat foglalkozik a gyermekkel, de az is, ha nem. Küzd az ellen, hogy a saját Apjának hibáit ő is elkövesse.

Normális keretek között ezek a vívódások részesei annak a folyamatnak, amikor egy férfiből, férjből Apa válik. De ha túlságosan foglalkoztatnak ezek a gyötrelmek, jobb szakemberhez fordulni.

Vagy a párodhoz. Ha nem szenved esetleg ő is depresszióban :-).

Már említettük, hogy a párodhoz való viszonyod is gyökeresen meg fog változni. Gondolj arra, hogy a születés előtt mennyi időt töltöttetek együtt, boldogságot okozva egymásnak ezzel.

Most már többnyire a gyermek a fő beszédtéma, már amikor meg tudjátok ragadni az alkalmat arra, hogy pár szót váltsatok egymással. Vagy kialvatlanok vagytok, vagy ott a gyermek, aki minden gondolatotokat lefoglalja.

És ne felejtsünk el egy fontos dolgot! Eddig Te voltál a szerelmed számára az első, és legfontosabb lény az életében. Te voltál az alfa és az omega is.

Szülés után vajon ki lesz az?

Rossz érzéssel tölt el, ha más csüng asszonyod keblein? Ha előbb másnak ad enni? Ha alvás közben hozzábújsz, elheseget, de ha a gyerek nyekken, rögtön ugrik?

Ne hagyd, hogy ezek a negatív érzések elhatalmasodjanak feletted! Beszélj róluk nyíltan: a pároddal, ha társad lehet ebben; azon barátaiddal, akik lehetőleg már Apukák; vagy fordulj szakemberhez, nem szégyen!

A legegyszerűbb módszer mégis az, hogy vedd a karodba a pici babádat, öleld át, hagyd, hogy befészkelje magát a mellkasodba, szívd be az illatát, és ne gondolj semmire. Rá fogsz jönni, hogy ő az életed igazi értelme.

Ez egy átmeneti időszak, mely nem mindenki számára könnyű, de el fog múlni. A nehézségekről pedig beszéljünk nyíltan, Tabuk nélkül, hogy magunknak és másoknak is könnyebb legyen!

*A Journal of the American Medical Association (JAMA) mentális egészséggel foglalkozó különkiadásában megjelent dolgozat szerint átlagosan az Apukák mintegy 10 százaléka szenved a szülést megelőzően vagy azt követően depresszióban. A kutatást az Eastern Virginia Medical School kutatói csoportja végezte, James Paulson vezetésével 2010-ben.

28.004 résztvevő közreműködésével arra az eredményre jutottak, hogy az Apák 10,4%-a szenved depresszióban a terhesség alatt és a születést követően, valamint 25,6%-uk a gyermek 3-6 hónapos korában.

Forrás: Szülők Iskolája