A kapcsolatot tartani kell- mondják.
Én mégis azt tapasztaltam: ha egy igazi brátommal 10 év után találkozom, ugyanott tudodm vele folytatni a beszélgetést ahol abbahagytuk.
A szabad kappcsolatok tartósak. Mjnt a világot járt vándormaradak, hosszú idő után újra összejönnek, s elmesélik egymásnak mit láttak.
Ha ezt a benső-közösség értzést tovább elmélyítem azt mondhatom, hogy a barátság a halállal sem múlik el.
Az ember néha úgy gondol eltávozott barátjára, mintha ma is élne. csak épp egy olyan távoli helyen lakna, ahol még telefon sincs, de azért ő van!
…
Így működnek az időtlen barátságok!
De mivel ez szabad kapcsolat, vannak olyan barátaink, akikkel csak rövid ideid hoz össze a sorsunk.
…
S mivel itt nincs önzés, kapaszkodás – épp úgy tudjuk egymáshoz kötni egymást, mint eloldani egymást. Fájdalom és csalódás nélkül.
Van amikor egy emberi kapcsolat ideje lejár. BArátok ezt értik, és csalódás nélkül tudják tudomásul venni, hogy ezentúl csak ritkán vagy soha nem látják egymást. Ez a szabadság nagy-nagy ajándéka.
Ugyanez más kapcsolatainkban nincsen. Ott kötelező a kitartás, ha egy kapcsolat elmúlt. És fájdalmat okoz a válás. Gyakran az együtt maradás is. A ” nem szabaron választott társulásokban” , mint amileyen pl. a család, a lehető legnehezebb megvalósítani ezt az elengedő szeretetet.