Apává válni

Apává válni néha nem is olyan egyszerű. Az elhatározást ugyan tettek követik, a tetteket pedig a pozitív terhességi teszt utáni izgalmakkal teli várakozás… A várva várt eredmény az erőfeszítések ellenére sokszor mégsem jön magától. És amikor végre ránk mosolyog a várva-várt eredmény gyermekünk arcáról, az apává válás folyamata is csak az újszülött korszakát éli.  A kérdés már csak az tud-e,vagy akar-e tempót tartani a csecsemő leállíthatatlan fejlődési gyorsaságával?

Közösségi oldalakon sok apuka ossza meg babás-gyerekes fényképeit, mi pedig édes megjegyzéseket posztolunk mellé. De vajon valóban ilyen nehéz az apává válás?

Épp tegnap mesélte egy kedves ismerősöm előző párjáról, hogy amikor a gyerek téma szóba jött, még jóval a fogantatás előtt kijelentette: Ő ugyan nem fogja naphosszat otthon hallgatni a bömbölő gyereket és a szaros pelenkákat kerülgetni – inkább elmegy otthonról. Hát így garantáltan csak papíron válik apává a hímnemű lény.  Majd egy másik kedves ismerős tapaszalataiból merítve nyúgdíj felé közeledve az érett apa még mindig jobb esetben annak módját keresi hogyan alakítsa ki azt az apa-fia viszonyt, amit az elmúlt közel 30 évben nem sikerült összehozni, miközben már egy ideje a nagypapaság iskolájába lépett. A amintát pedig észrevétlenül ugyan, de másoljuk.

Az apává válás valóban nem egy cukormázas dolog…

Az anyának ott van jónéhány hónap, hogy alakulgasson és barátkozzon az anyaság érzésével – hiszen mindvégig táplálja és gondozza csöppségét(csöppségeit) – míg az apuka letébe az addigi felhőtlen, gondtalan, kettesben töltött mindennapokba hirtelen “befurakszik” egy kis emberke, akit bár csak imádni lehet, mégis sokszor nehéz elfogadni, hogy a születése pillanatától kezdve már ő az első és legfontosabb.

De kezdhetjük mindjárt a várandóssággal; vagy menjünk még egy lépéssel előrébb a fogantatáshoz.

Számos tanulmány igazolja, hogy a 35 éves kor feletti gyerekvállalásnál már minden 5. párnál meddőségi probléma lép fel, mely az esetek több mint a felénél a férfira vezethető vissza. De most attól függetlenül, hogy az apánál vagy az anyánál merül fel a meddőség, esetleg ismeretlen eredetű – amit megintcsak az anya rovására írnak – a meddőség lélektanilag feltételezi a szülői kompetencia hiányát. Így az apává válást meg kell előzze a tényleges férfivá válás folyamata is. “A világon minden anyának el kell engednie otthonról a fiait, hogy férfivá válhassanak. ” -Philippa Gregory .   És a Férfit az élet iskolája Apává neveli – márha ezt az apa jelölt is így akarja.

Még egy problémamantes terhesség is lehet problémás, hiszen – többek között – a hormoningadozás sok kismamánál azt eredményezi, hogy nem kívánja a szexet. Az elején a várandós nő folyton fáradt, rendszerint bárhol, bármikor el tudna aludni, majd jönnek a rosszullétek, amit egy kellemes időszak vált, de ezt követően mellfeszülés, lábdagadás, derékfájás… a férfiak pedig nem értik, hogy a kívánatos, pocakos feleségüknek “miért nincs kedve” és ez sokszor bizony feszültséghez vezet. A gyermek születésével pedig feszültséget okozó tényzők sora nem hogy csökkenne, inkább nő még egy jó ideig.

Ha az áldott állapot mára már terességgé(teher) degradált folyamata sem a legtermészetesebb úton indul el, a problémák sora csak bővül és a feszültség ezzel párhuzamosan nő. No de erről majd egy másik bejegyzésemben írok.

Amikor a gyermek megérkezik, a férfiak számára egy szintén nehéz hat hét, a gyermekágyas időszak következik. Ilyenkor (és ezután is) az anyuka szinte a nap 24 órájában a babával foglalkozik, illetve ez alatt az idő alatt épül fel a 9 hónap terhesség fáradalmaiból, valamint szülésből vagy a császármetszésből. Az apuka pedig nem tud mit kezdeni a felgyülemlett tesztoszteronnal és csak számolja a napokat…

Jó esetben ki szeretné venni a részét abból a rengeteg kedvességből és gyengédségből, ami a babának jár, de az újdonsült édesanya a baba egész napos ellátásától, a szoptatástól, éjszakázástól a terhesség elejihez hasonló állapotba kerül; bárhol, bármikor el tudna aludni.

További problémát jelenthet, hogy az újdonsült apuka némileg “eltávolodik” mind párjától, mind a babától, hiszen egy újszülött számára a legfontosabb ember az édesanyja, a férfi sokszor érzi magát kívülállónak, mintha nem is lenne rá szükség, nem tudja megnyugtatni, megetetni a gyermekét, gyakorlatlanul pelenkáz… Ráadásul az esetek többségében ugye a kispapa az etetés rituáléjában sem tud részt venni, a baba kakis pelenkájától pedig – okkal vagy ok nélkül – megpróbálja a lehető legtávolabb tartani magát.

Mindkét újdonsült szülő kemény munkát végez; az apa néhány nap után visszatér dolgozni, az anya pedig 0-24-ig kiszolgálja gyermekét. Lehetne vitatkozni, hogy melyik nehezebb, de nem érdemes, egy azonban biztos; babázni örömtelibb! Sok újdonsült apuka viszont úgy nyilatkozik, szinte pihenni megy a munkahelyére, távol a gyereksírástól és a kakis pelenkáktól…

És az anya vajon hova menekül? mert a 0-24 órás műszak a 6. héttel nem ér véget, eltart még egy pár évig.

A babázás és gyerekes programok nemtől függetlenűl csodás dolgok, és ha viszaemlékezünk milyen is jó dolog a játék minden pillanatában örömteli lesz. Felnőtté válás közben legyünk újra önfeledt gyerekek, hogy könnyebben siklodjunk át a nehézségeken.

Csodás napot kívánok,

LombikMami

Forrás: Menmax