Egy gyrmekeit nevelő boldog anyuka vagyok, azonban néhány felhő mégis elárnyékolja boldogságom napsugarait.

A minap az egyik családi műsorban a terhességi depresszióról volt szó – és mivel férjem és egy kedves nagypapa korú segítője már több mint 2 éve terhességi depressziósnak titulál, gondoltam betelefonálok a műsorba a pszichológus szakembernek. Röviden és tényszerűen felvázoltam a helyzetet (férfi meddőség, lombikrogram, 2 élő csoda, nehézség hegyek…) mire ő azonnal nyugtatott, hogy semmi gond – nem biztos, hogy velem van a gond … és igen előrofordulhat apukáknál is depressziós állapot a gyerekek születését követően.  A válasz arra ösztönzött, hogy adjunk a témának nyilvánosságot!

A blogomat 2 céllal indítottam el.

Az egyik, hogy felhívjam egy olyan tényre az olvasók figyelmét mely szerintem tabu téma, ez pedig a apai depressziós hajlam vagy apává válás nehézségei. És mindezt miért pont egy női blogon? Talán azért, mert nem csak saját tapasztalatom szerint mi anyák küzdünk meg leginkább ezen hatások következménnyeivel. Ugyanakkor minden nehézség mellett – hacsak nem szakértő segít – nekünk is kell megoldani a helyzetet, ami a gyerekeinkre is kihatással van. Ismerősi körben rövid kiváncsiskodás után 10-ből 7 család érintett a témában és ezek közül 2 apukát szakértő kezelt.

A másik ok, talán szűkebb kört érint, de sajnos egyre növekvőbb az érintettek tábora – a vetélés, meddőség, lombikprogram és a közös élet a gyerekekkel családként. Itt is kiváncsiskodtam kicsit: 12-ből 2 vetélés, 3 női meddőség, 6 férfi meddőség,  4 rendben jött a gyerek ( ebből 2 családban nem kis gondott okozott az apává válás folyamata az első 2-5 évben). 

Szerintem mindkét témakörnek rosszak a statisztikái az általam megkérdezettek körében. Persze a minta nem reprezentatív, de az eredmény sokat mondó.

Utánajártam néhány igen érdekes dolognak mindkét témával kapcsolatban és döbbenetes információk és számok tárultak elém. Ezeket az érdekességeket – tanulságokat – és saját illetve más családok történeteit is meg szeretném veletek osztani a blogban.  Biztos vagyok benne, hogy szinte mindenki tatál benne magának érdekes olvasnivalót 🙂

Kérek minden olvasót, hogy kortól, nemtől és érintettségtől függetlenül támogassa a blogomat véleményével, hozzászólásaival és észrevételeivel, a témák köztudatban való népszerúsítésével.

Szép napot minden Olvasónak,

LombikMami